Olyan gyakori állapot, hogy mindenki életében előfordult már
hosszabb-rövidebb ideig tartó székrekedés. Az étrend és a székrekedés
kialakulása között szoros kapcsolat van. Megfigyelték, hogy a
szénhidrátokban és rostokban szegény étrend (pl. Atkins vagy más ketogén
diéták) egyik leggyakoribb mellékhatása a székrekedés.
Kevesen tudják, de igaz, hogy az IBS (irritábilis bél szindróma)
egyik leggyakoribb tünete is a székrekedés. Az elégtelen
folyadékfogyasztás és a kevés mozgás szintén elősegíti ennek a
kellemetlen állapotnak a kialakulását.
Ha a táplálék szelénben, C-vitaminban vagy cinkben és rézben szegény, akkor a székrekedés szintén könnyen kialakulhat.
Vannak bizonyos betegségek, amik szinte mindig székrekedéssel is járnak:
1. Hipotireózis: ilyenkor a megfelelő hormonpótlás, valamint a
szelén és réz pótlás (gyógygombák) alkalmazásával a székrekedés
megszűntethető.
2. Alacsony zsírtartalmú diéták szintén székrekedéshez
vezethetnek. A zsírok és olajok az epehólyag működését stimulálják és az
ennek során a bélbe kerülő epesavaknak hashajtó hatásuk van.
3. A bélflóra kóros megváltozása. Sokan ehhez inkább a hasmenést
társítanák, pedig az esetek egy nagy részében a székrekedés a jellemző
tünet. Ilyenkor a bélbe került epesavak szulfatálódnak, ezáltal
elvesztik a bél mozgására kifejtett jótékony hatásukat.
4. Hiperkalcémia: kórosan magas szérum kalcium szint. Az oka lehet
D-vitamin túladagolás vagy a mellékpajzsmirigyek fokozott működése
(adenoma, karcinoma). Néhány esetben a csontot pusztító rosszindulatú
elváltozások (myeloma multiplex) vagy más tumorok csontáttétei
okozhatnak magas szérum kalcium szintet.
5. A hashajtók túlzott használata. Tartósan alkalmazva a belek
falában lévő idegrostok károsodnak és súlyos bélrenyheség alakul ki
ennek nyomán.
A hasmenést is gyakran követheti átmeneti székrekedés. Ha a széklet
ürítés megszokott ritmusa tartósan megváltozik, akkor minden esetben
szakorvoshoz (gasztroenterológushoz) kell fordulnunk.
Mégis a leggyakoribb okok az elégtelen folyadék bevitel, a kevés és
rossz minőségű élelmi rostok fogyasztása, a szélsőséges diéták, a kevés
testmozgás, illetve a hashajtókhoz történő hozzászokás.